“..az 1947-es események éjjelén a lezuhanás utáni órákban az éj leple alatta Forth Worth-i légibázisra kerültek a testek, ahol hűtött acélszarkofágokba helyezték át a testeket…”
Roswellel kezdődött minden a feltételezések szerint, amikor is az amerikai hadsereg fogta, és figyelmeztetés nélkül lelőtt egy a légkörbe belépő repülő csészealjat.
Amikor rájöttek, hogy mik is voltak a csészealjban, és hogy mit tettek, azonnal riadóztattak mindenkit a környéken, és megpróbálták elfedni az ügyet egy lezuhant meteorológiai ballon balesetével.
Azonban ma is megtalálhatók azok a képek, amiken Marcell őrnagy a kezében tart egy hivatalos jelentést, amit kinagyítva és dekódolva olyan üzenetet tártak fel, amiben a jelentés TESTEKRŐL (holttestek) beszél.
Egy meteorológiai ballon esetén nincsenek holttestek… vajon mit tartalmazott a jelentés, és hová szállíthatták a testeket Roswell után?
Erre a kérdésre az 51-es körzet adhatná meg a választ, ugyanis feltételezhetően az 1947-es események éjjelén a lezuhanás utáni órákban az éj leple alatta Forth Worth-i légibázisra kerültek a testek, ahol hűtött acélszarkofágokba helyezték át a testeket…
Csak innen szállították végül tovább a hírhedt 51-es körzetbe.
A 20. század végén egy folyamat vette kezdetét, melynek során megszámlálhatatlan publikáció, könyv, dokumentumfilm, ugyanakkor fiktív, spekuláns történetek láttak napvilágot.
Ezekben egyetlen dolog volt a közös, mégpedig az, hogy a Roswellnél lezuhant légijármű földönkívüli eredetű volt, földönkívüli személyzettel, akik meghaltak szerencsétlenségben.
A kutatócsoport által megkérdezettek többsége is azon véleményen volt, hogy nem földi eredetű szerkezetet fedeztek fel akkor a légierő emberei, de releváns információkat, amelyek egyértelmű bizonyítékul szolgálhattak volna, azokat titokban tartják a mai napig.
Mindenféle elmélet létezik a lezuhant tárgyak és utasaik számát, vagy kinézetét illetően, vagy magát a szerencsétlenség előzményeit illetően is.
Egyesek állították, hogy különös égi jelenségeket, ufótevékenységeket tapasztaltak már napokkal korábban. Olyan elképzelés is felmerült, hogy időjárási viszonyok játszottak talán közre az ufó lezuhanásakor, mivel a maradványok felfedezése előtt vihar tombolt a környéken.
Friedman interjút készített 1980-ban Jesse Marcellel, aki kinn járt Brazel farmján, ahol lezuhant a csészealj. Marcelről akkoriban egy fénykép is készült, amint a sajtónak mutatja be a maradványokat és úgy magyarázza őket, mint egy szétesett meteorológiai ballon darabjait.
Marcel az interjúban azt állította, hogy akkoriban felettesei nyomására ezt kellett mondania, noha a maradványok nem is egy ballon tartozékai voltak. Utóbb Marcel ellentmondásba keveredett, mert már azt állította, hogy nem is azokat a törmelékeket szemlélteti, amelyek a képeken is láthatóak.
Egy Glenn Dennis nevű volt temetkezési vállalkozó is felszólalt Marcellel egy időben, aki teljesített megrendeléseket a roswelli légibázisnak.
1947-ben jó néhány gyerekkoporsót rendeltek tőle a bázisról, ami szokatlanul sok volt és nem is állt rendelkezésre akkora mennyiség.
Több különböző dolgot állított még Dennis, miszerint egy ott dolgozó ápolónő is látta a halott idegeneket, majd a hölgy rejtélyes körülmények között meghalt.
Az amerikai légierő több alkalommal is cáfolatot adott ki, és 1997-ben, az események 50. évfordulójára minden korábbinál alaposabb dokumentumot állított össze a régi vita lezárása érdekében.
A négy évi vizsgálat után elkészült 231 oldalas dokumentum szerint a szemtanúk által látott állítólagos űrjárművek és földönkívüliek valójában az amerikai légierő hidegháború alatti szupertitkos kísérleteinek szereplői voltak:
Az „ufó” egy légköri ballonra szerelt radarcélpont volt, a földönkívüliek pedig olyan próbabábuk, amilyeneket 1953 után használtak ejtőernyős kísérletek céljára.
Amennyiben érdekesnek találtad az itt közzétett információkat, kérjük terjeszd a cikket, juttasd el másokhoz is. Köszönjük!
Ezt azonban a mai napig senki sem hiszi el…
