A régészet által kivetett felfedezések teljesen átírhatják, amit az emberről tudunk. Őseink tudták, hogy nem csak a mi világunk létezik?
Az ősi leletek feltárása során az elmúlt évtizedekben számos alkalommal botlottak bele a tudósok valami olyanba, ami mindent átírhat.
Nem csak az emberiség történelmét, de a fizikai valóságról alkotott képünket is.
Egyes maradványok, ősi építmények és tervrajzok ugyanis túlmennek az általunk ismert anyagi világ határain. Az ókori birodalmak, és egyes ősi civilizációk ugyanis egy fejlett technológia birtokában lehettek.
Azt azonban senki sem tudja, hogy ez a technológia valójában honnan ered.
Egyesek szerint ősi istenségek, vagyis földönkívüli lények hagyatéka volt, mások szerint az emberiség előtt élt egy másik, az emberhez hasonló civilizáció, mely a jelenlegi emberiségnél is fejlettebb volt.
Egy adott ponton ismeretlen okból – talán a technológiai szingularitás miatt – váratlanul összeomlott ez a civilizáció, és rövid idő alatt el is tűnt a Föld színéről.
A technológia aztán valahogyan átmentődött, különféle ősi tudásokba zárt információk által. tervrajzok maradtak fönn, ősi leírások, melyek segítették elődeinket. Egy másik elképzelés egyenesen azt veti fel, hogy az elődeink egy időben élhettek a minket megelőző emberiséggel, és tulajdonképpen ők voltak azok, akik örökül hagyták számunkra a bolygót.
Ilyen értelemben genetikai hajótöröttek vagyunk, egy kipusztult faj leszármazottai.
Az előző emberiség egy része az utolsó megmaradt erőforrások felhasználásával, a kozmoszban rejlő lehetőségeket remélve távoztak a csillagok közé.
Számos ősi kultúra faragása és egyes domborművek is alátámasztják azt az elbeszélést, miszerint kozmikus utazók jártak-keltek az emberek között, majd egy végső útra indultak az “égbe”.
A maják, de még a hopi indiánok, vagy a dogonok törzse is rendelkezik ilyen elbeszélésekkel. A dogonok eredetmítosza kifejezetten érdekes.
Szilárdan hisznek abban, hogy a Szíriusz-rendszer egyik bolygójáról a távoli múltban kétéltű lények érkeztek a Földre, és információkkal látták el a tanítványokat, akik aztán a századok során továbbadták ezeket az ismereteket.
A dogonok leírása a lények leszállásáról, rendkívül pontos. Azt tartják, hogy a bárka Dogon-föld észak-keleti részén ért földet, azon a területen, ahonnan a dogonok eredetileg származnak.
Még a bárka leszállásának hangját is leírták. Azt állítják, hogy leszállás közben a Nommo szava szállt a négy égtáj felé, és olyan hangja volt, mintha a Debo-tó közelében található aprócska barlangban lévő négy, hatalmas kőtömböt speciális ritmus szerint ütögetnék a gyerekek.
Az érdekes az, hogy az elfeledett múltból számos olyan leletre bukkantak a régészek, melyek funkciója mindmáig ismeretlen.
Úgy néznek ki, mint a kapuk, vagy épp gömbszerű szerkezetek. A kapukról úgy hiszik, hogy egyfajta rituálé fő eszköze lehetett, ám komoyl kérdéseket vet fel az a tény, hogy ilyen ősi kapukat a vilgá számso táján találtak, és ezek nagyságrendileg hasonlóak egymáshoz.
Ősi portálok lehettek?
Összeköttetés két világ között? Ha így volt, mi várhatta az ősi utazókat “odaát”?
Ha így volt, az rengeteg kultúra legendáját vagy mítoszát, elbeszéléseit megmagyarázná. Ott vannak például a görögöknél azok a feljegyzések, melyek az alvilág kapuiról írnak, amikből több is létezett a régióban. Ezekről úgy tartották, hogy a pokolba nyíló átjárók.
Egyiptomban is kísértetiesen hasonló történelmi megemlékezések léteztek, ezeket mára a régészek igazolták.
Az ókorban Gízát az egyiptomiak Roszetaunak nevezték, ami az „alvilág kapuját” jelenti. A név az óegyiptomi alvilágnak ugyanazt a részét jelöli, mint a Duat, vagyis a Holtak Birodalmát. Ez volt az alvilág keleti tartománya, ahová az erényes életűek juthattak be.
A halottnak egy sor próbatételen kellett átesnie, első feladatként rá kellett vennie az öreg révészt, hogy vigye át a halál folyosóján, majd át kellett jutnia a kígyók vigyázta 12 kapun.
Az elhunyt a Halottak Könyvét vitte magával segítségül, és vele volt egy térkép is, mely eligazította, hogyan kerülje el a veszélyeket.
Vajon Anubisz, az alvilág őre egy felsőbbrendű entitás volt, aki a szupertechnológiát, magát a kaput őrizte? A nekropolisz őrzőjeként titulusai: „a szent föld ura” , és „aki az isteni sátor élén van”.
Létezik olyan felvetés is, miszerint az előző emberiség, vagyis a minket megelőző faj rájöhetett, hogyan lehet kapukat nyinti más világokra, terekre és dimenziókra. Ezt a tudást pedig örökül hagyták számos más technológiai megoldással együtt, mikor a haldokló bolygót elhagyták.
A bolygó lassna újra felvirágzott, az ősi emberiség pedig megpróbálta újra elsíjátítani ezta technológiát.
Idővel azonban rájöttek, hogy ezeken a kapukon borzalmas entitások és dolgok jöhetnek át, ezért következhetett be az, hogy végül nagyjából egy időben ezek a kapuk leromboltattak, és mára már alig néhánynak a maradványa felkutatható.
Amennyiben érdekesnek találtad az itt közzétett információkat, kérjük terjeszd a cikket, juttasd el másokhoz is. Köszönjük!
Ezért kellett őrizni a kapukat, és ezért fordultak bizonyos kozmikus védelmezőkhöz, felsőbbrendű lényekhez az egyes kultúrák, ők voltak az istenek. Ők őrizték a békét a világok között, és mikor ők is kikoptak az évezredek során, lassan az emberiség és ezen lények közös múltja feledésbe merült…
