Egy olyan fejletlen nép hozta létre a régészek szerint, akiknek még írásuk sem volt…
Létezik egy ősi nép, akiket ajmaráknak hívtak. Hozzájuk fűződik a világtörténelem egyik legérdekesebb, egyben legtöbb rejtélyét tartogató építészeti helyszíne, melyet nem tud megfejteni a mai modern tudomány.
De kik is voltak ők, és mit tettek?
Az Ajmara egy indián nép Dél-Amerikában az Andok-hegyvidékén Bolívia, Chile, Peru területén élnek.
Sokan hozzájuk kapcsolják a Pumapukut, ami egy olyan kőtömbökből és modern marási nyomokat hordozó elemekből álló helyszín, vagy szentély, ami elméletben sem létezhetne, mégis létezik.
Amikor a spanyol hódítók megérkeztek, senki sem tudta, hogyan épült fel a helyszín, a legenda szerint ugyanis egyetlen éjszaka alatt készült el…
Igen ám, de az ott élő ősi törzs azt mondta a hódítóknak, hogy az ősi istenek műve volt…
Az ajmara indiánok nem kendereztek olyan technológiával, amivel fel tudták volna építeni a helyszínt, a több tonnás köveket mozgatni, kifaragni, szinte “kivágni” a mintázatokat bennük.
Itt óriási méretű andezit és diorit kőzetek vannak, ezekből lettek kialakítva a furcsa kőelemek.
És itt jön az igazi furcsaság: a diorit keménységi foka 8, azaz csak egy ennél magasabb keménységű anyaggal, például gyémánttal lehetne dörzsöléssel megmunkálni.
Az ilyen tömbök szétvágásához, simításához egy iylen anyagra lett volna szükség, de az ajmara indiánok nem rendelkeztek ilyennel, és még csak a közelben sem volt hasonló anyag.
Mégis, ezek a kövek és elemek szemmel láthatóan modern marásnyomokat viselnek magukon.
Úgy néznek ki, mintha csak létezes technológiával lettek volna levágva egyes részeik, a sarkok szinte tökéletes élekkel és derékszögekkel rendelkeznek.
Eredetileg a kőtömbök egymáshoz voltak rögzítve, ami megint csak magasan fejlett technológiát feltételez.
Olyanok, mintha legó darabjai lettek volna, még csőszerű maradványokat, vezetékdarabokat is találtak. Egyes elemek olyanok voltak, mint a mai modern beton, holott több ezer évesek…
Sokak szerint ezek egyértelműen ősi idegenek nyomai, akik képesek voltak egymásba illeszthető elemeket létrehozni, kivágni a környezet szikláiból, és könnyedén mozgatni, csiszolni.
Ha ez így van, akkor a környezetet használták fel átalakításra, ezekből építették fel a bázisaikat, kolóniáikat az ősi, idelátogató idegenek.
Ma az ember is így csinálná egy másik bolygón…
Nézzük meg a lenti négyzetet, amit belevágtak a kőbe…
Semmilyen ma létező ősi technológia nem lett volna képes ilyet produkálni. A legnagyobb súlyú kövek a 400 tonnát is meghaladták, ezt nem tudták volna mozgatni az ajmarák.
Azok az ajmara indiánok, akiknek még írásuk sem volt, annyira fejletlenek voltak.
ha valóban egy földönkívüli alaptábor maradványa Pumapunku, akkor az sok mindent megmagyarázna. De hogy így van-e azt nem sikerült még minden hitelt érdemlően bebizonyítani.
Egyértelmű, hogy az akkori ott élő preinka törzsek nem hozhatták létre ezt az egészen komplex építményt és az ott található elemeket, köveket, amik egymásba illeszthetők, és egy nagy falszerű szerkezetet alkottak egykor.
Ugyanakkor nincs más magyarázat, csak egyre több rejtély, ami megválaszolásra vár…
Amennyiben érdekesnek találtad az itt közzétett információkat, kérjük terjeszd a cikket, juttasd el másokhoz is. Köszönjük!
