“Állunk a falnál, mint a heringek, sokan nem is bírják, és az ájulás határán vannak. Néha akkora a feszültség, hogy majdnem tettlegességig fajul az ordibálás…”
Káoszban van a magyar egészségügy?
Legalábbis ami az Onkológiai Intézetben zajlik, az olyan, mint egy igazi földi pokol.
A rákbetegek kiszolgáltatva, sokszor a földön ülve kénytelenek várni sokszor órák hosszát, hajnaltól akár délutánig.
Ez még nem minden.
Vannak olyan egyelőre meg nem erősített információk is, miszerint azért mennek annyira korán, mert akik később érkeznek, már nem is biztos, hogy meg tudják aznap kapni a kemoterápiás kezelésüket.
Ez pedig már az életükért való küzdelmet jelenti…
Sőt, sorszám kell a sorszámhoz is…
A sorszám ahhoz kell, hogy az orvos ajtaja elé érve újból (az immár „hivatalos”) sorszámot megkapják az „írott” alapján. Vagyis aki a lépcsőházban az egyes volt, az megkapja a váróteremben is az egyest, és így tovább.
Állunk a falnál, mint a heringek, sokan nem is bírják, és az ájulás határán vannak. Néha akkora a feszültség, hogy majdnem tettlegességig fajul az ordibálás…
Bár Anita másodiknak érkezett, a hármas sorszámot kapta, mert két héttel ezelőtt a doktornőnél nem volt „hivatalos kettes”. Állítólag valaki elvitte, és nem hozta vissza.
“Ettől hullik ki az ember haja, nem a kemótól”
– jegyzi meg egy, az egyre feszültebb helyzetet humorral oldani próbáló beteg.
Amennyiben érdekesnek találtad az itt közzétett információkat, kérjük terjeszd a cikket, juttasd el másokhoz is. Köszönjük!
Már 7:18 perckor gyakorlatilag összeomlik az egész rendszer…
