Sokak szerint egyértelműek az összefüggések, és dokumentumok igazolnak mindent.
A rákgyógyítás egy új megközelítése kerülhet előtérbe, mely egyértelműen a gyógyszeriparnak kedvez. Sokak szerint már évek óta keresik az irányt, hogy meglépjék az új, terápiás módokat, melyekkel nem elpusztítanák, hanem csak féken tartanák a daganatos állapotot.
Egyesek szerint a tényleges és végleges gyógymód már régen létezik, de túlságosan is nagy gyógyulási rátával dolgozott, ezért jegelték a kutatásokat, és egy olyan terápia kifejlesztését erőltetik, mellyel még többet tudnak kaszálni a haldokló betegeken. Emberéletek megmentéséről van szó, másfelől hatalmas profitról.
A rákkutatás új iránya nem a daganat elpusztítása, hanem a féken tartása lehet a kulcsa a jövő orvosi eljárásainak a rákkal szemben. – robbant be több külföldi tudományos portálon a hír.
Az elmúlt hat évtizedben az orvoslás a megsemmisítés szándékával közelített a daganatokhoz, azonban szinte mindig akadnak tumorsejtek, amelyek a legdrasztikusabb terápiát is túlélik, és másodjára már sokkal nehezebben támadható daganatot építenek újjá – olvasható a hivatalosan közzétett közleményben.
A hagyományos stratégia kudarca felveti annak lehetőségét, hogy a rákot valójában nem legyőzni, hanem féken tartani kell.
Az eddigi stratégiák mind arra a feltevésre építenek, hogy a beteg javát a daganat minél teljesebb elpusztítása szolgálja, a tapasztalatok szerint azonban ez szinte lehetetlen vállalkozás, sőt,
úgy tűnik, hogy maga az agresszív kezelés is aktívan hozzájárul a daganat későbbi kiújulásához.
Éppen ezért új megoldásokat sürgetnek
Az a tény, hogy a jelenleg használt kemoterápiás és sugarazós eljárások közvetlenül rákot okozhatnak – ironikus módon – már jópár éve ismeretes tény volt, de most végre hivatalosan is kimondták, holott már évek óta rendelkezésre állnak tudományos kutatások, melyek alátámasztották ezt a felvetést.
Vagyis a rákkutatás bizniszét hajtó gépezet tudott arról, hogy amit kezelésként kínál, nemhogy nem ér szinte semmit, még gyilkol is.
De persze ez egészen addig nem is érdekelte őket, míg jól ment a szekér, és mocskosul meg lehetett szedni magát egy-egy orvosnak, gyógyszeripari érdekeltségnek a különféle kemoterápiás injekciók gyártásával, sugarazó gépek forgalmazásával és gyártásával.
Rengeteg kísérleti fázisban lévő, vagy épp már a gyártásig eljutott, sunyiban használt, később pedig betiltott, elnyomott megoldásról tudunk a történelem folyamán, melyek rendkívül kényesen érintették a gyógyszeripar érdekeit.
Ha valamiből meg lehet gyógyulni, és nincs szükség a drága kezelésekre, kemoterápiás vegyszerekre, és sugarazásra, vagy barbár módon elvégzett műtétekre, alaposan megcsappanna a betegek száma. Azon betegek száma, akikből jelenleg az onkológia ipara él.
Az utóbbi években ezért új módját találták ki annak, hogy megmentsék az ipart.
Persze hosszasan lehetne vitatkozni a jó szándékról, és nem feltétlenül kellene azonnal a profit és a nyereségvágy képzetét társítani ezekhez az új eljárásokhoz, azonban nem szabd elfelejteni, nem is lenne túl alaptalan.
Gondoljunk csak arra, hogy régebben a dohánytermékeket orvosokkal reklámozták, hogy többet el tudjanak adni belőle.
Éppen ezért nem ördögtől való a feltételezés, hogy amellett, hogy tagadhatatlanul sok emberéletet mentenének meg az új megközelítéssel, kétségtelen, hogy szemük előtt lebeg az irdatlan nagy profit is.
Miről is van szó ugyanis? A betegek többé nem halnak meg a kemoterápia vagy a rák okozta szövődményekben, hanem rendszeresen – havonta, pár havonta – megvásárolják ezeket a rendszeres kezeléseket, mintegy “biztonságos szinten” tartva daganatos megbetegedéseiket.
A kutatók – a tumorgyógyászatban évtizedek óta lappangó hagyományhoz nyúlva – a kemoterápia jóval szelídebb formáját javasolják, mely csak addig alkalmaz magas dózisokat, amíg a daganat exponenciális növekedését meg nem állítja, azután a tumor méretét folyamatosan figyelve úgy módosítja az adagolást, hogy ne bontsa meg a kezelésre érzékeny és annak ellenálló sejtpopulációk közötti érzékeny egyensúlyt.
Nagyon erős, és káros gyógyszer nélkül a kezelésre fogékony daganatsejtek a versengés révén visszaszorítják, és kordában tartják a kezelésnek ellenálló daganatrészeket.
A maximálisan elviselhető dózishoz közelítő intenzív kemoterápia viszont gyökeresen felforgatja az erőviszonyokat, és felborítja a terápia előtti helyzetet. Ilyen körülmények között, amikor a kezelésre érzékeny sejtek tömegesen hullanak el, az addig kontroll alatt tartott rezisztens alpopulációk robbanásszerű terjeszkedésbe kezdenek.
A kérdés tehát már csak az, hogy van e hátsó szándéka ezzel az egésszel az orvostudománynak főként a gyógyszeriparnak és az onkológia halálgyárának?
Amennyiben érdekesnek találtad az itt közzétett információkat, kérjük terjeszd a cikket, juttasd el másokhoz is. Köszönjük!
Az ugyanis kétségtelen, hogy ezzel embereket lehetne megmenteni a biztos haláltól. Ugyanakkor az onkológiának anyagilag nagyon jól jön, és feltehetjük a bűvös kérdést: miért nem a betegség teljese gyógyításának irányában folynak a kutatások tovább? Miért a szinten tartás, és a rendszeres kezelések a lényeg?
